A repülőmókus famászás közben pontosan úgy fest,
mint bármely más kistestű rágcsáló, amikor azonban egyik fától
a másikig siklik, olyan kecsességgel teszi, akár egy madár.
A repülőmókus tulajdonképpen nem repül,
vagyis nem képes a madarakhoz hasonlóan
evezőmozgással előrehajtani magát a levegőben.
A csuklói és bokái között kifeszülő, szőrös bőr-
vitorlájának köszönhetően mégis nagy távolságokat
képes áthidalni, miközben fától fáig siklik.
- Életmód
Az észak- amerikai asszapán
magasan, a fakoronák
magasságában él, ahol repülőképességét
ügyesen kihasználva
fától fáig siklik. Ily módon
kikerül a földön rá leselkedő
természetes ellenségeit,
a solyom és a sasok számára
azonban továbra is könyű
préda marad. Vélhetően ez az
oka annak is, hogy ez a mókus
kizáróag éjjel jár táplálék
után. Így sem kerülheti el viszont
a nagy testű baglyokat,
melyek fejlett érzékszerveiknek
köszönhetően reptükben
csapnak le rá.
A mókusok hajnalban
visszatérnek faodvaikba, elhagyott
harkály vájta vagy
más üregekbe, és a nap nagy
részét átalusszák.
Nyáron minden egyes állat
saját pihenőhelyet keres
magának, ezzel szemben télen
szívessen tömörülnk 20 fős
vagy ennél is nagyobb csoportokba,
hogy így melengessék
egymást. A különösen hideg
napokon átmeneti letargiába
esnek, és csak arra a rövid
időre ébrednek fel, amíg az
ősszel elrakott éléstárból falatoznak.
- Szaporodás
40 napos vemhesség
után a repülőmókus egy faodúban
hozza világra 2-6
kölykét,melyek meglehetősen
gyámoltalanok.
Mielőtt még az anya a
nagyjából két hónapos szoptatás
után elválasztaná kicsinyeit,
tesz velük néhány rövid felfedező
utat. Visszahozza a
kölyköket, ha leesnek, és
megtanítja nekik, hogyan kell
leugrani, siklani és landolni.
Amikor a kölykök már nagyobbacskák,
elkísérik anyjukat
éjjeli táplálék gyűjtő körútra
is. Egészen a következő év
tavaszáig mellette maradnak.
- Táplálék, táplálkozásmód
A repülőmókusok szinte mindent
megesznek, amit találnak,
csak táplálék legyen. A
dió, mogyoró és magvak mellett
megrágcsálják a bimbókat,
fiatal hajtásokat, puha
gyümölcsöket, a zuzmókat és
a gombákat is. De elkapják a
repülő rovarokat és a pókokat
is, sőt a tojásokat és a madárfiókákat
sem vetik meg.
Mint a legtöbb éjjeli emlősállatnak,
a repülőmókusnak
is nagy a szeme, a sötétben is
kitűnően lát vele. Ehhez jön
még a kifinomult szaglószerv
és a hosszú, érzékeny bajusz szálak,
ezekkel tapogatja ki
táplálékát.
Tápláléka nagyobb hányadát
ott helyben elfogyasztja, a
diót és különböző magvakat
viszont gyakran összegyűjti
és elteszi a szűkösebb téli napokra.