Óriás repülőkutya

Az egy métert is meghaladó vitorlafesztávolságú

óriás repülőkutya a világ legnagyobb denevérei közé tartozik.

Ártalmatlan állat, tápláléka gyümölcsfélékből áll.

Az óriás repülőkutya a százhetvennél is több,

gyümölcsevő denevér-faj egyike. A nemhez tartozó

állatok elnevezése arra utal, hogy fejük hasonlít

a kutyákéhoz és a szőrük vörösesbarna.

A repülőkutyák a legnagyobb denevérek.

• Élőhely

  Az óriás repülőkutya a

trópusi mocsaras és erdős területeken

él, legszívesebben a

tengerpart közelében. A szárazföld 

belsejében többnyire

nagyobb vízfelületek közelében

tartózkodik. Az óriás repülőkutya

nem csak az indiai

szubkontinensen terjed el, fellelhető

a Maldív- szigeteken is.
  A nagyobb repülőkutyafajok,
mint például az óriás repülőkutya,
kitűnően repülnek.
Így voltak képesek megtelepedni
az Indiai-óceán és a
Csendes-óceán számos szigetén.
Előfordult egyszer, hogy
egy kimerült óriás repülőkutya
"kényszerleszállást" hajtott
végre a parttól 300 kilométerre,
egy arra járó hajón.
Sok repülőkutya-faj csak bizonyos
szigetcsoportokon fordul
elő; ezek ősei feltehetően 
a szárazföldről kerültek ezekre
a szigetekre vagy egy vihar
sodorta ki őket a tengerre.
  Az óriás repülőkutyák pihenőhelyükön,
öreg fákon
fejjel lefelé lógva töltik a napot.
Kedvelt helyüket gyakran
éveken át felkeresik.
Ezek körzetében többnyire
hamarosan terjengeni kezd
az óriás repülőkutyák jellegzetes
pézsmaillata. Napi pihenésük
idején az állatok
meglepően nagy zajt tudnak
csapni; néha igen élénkek:
ágról-ágra szállva keresik ki
a legalkalmasabb ágakat. A
gyakran nagy kolóniákban
többnyire néhány száz állat
él együtt, néha még több ezer
is. Az "alvó" -ágakon általában
kialakul egy rangsor- az
idősebb hímek foglalják el a 
legjobb helyeket.

• Táplálék és táplálkozásmód

  Ha este lassan leereszkedik

a sötétség, az indiai óriás

repülőkutyák nyugtalanok

lesznek. Akár egy láthatatlan

jelre, hirtelen felröppennek, és

csapatostól indulnak táplálékot

keresni. Ehhez gyakran több

mint 50 kilométert is megtesznek.

Sötétben az óriás repülőkutya

-a rovarevő denevérekkel

ellentétben - vadászatkor

nem hangokra hagyatkozik,

hanem látására és szaglására.

Szeme lényegesen nagyobb,

mint a legtöbb denevéré, inkább

egy éjjel aktív főemlősére

hasonlít.

  Az állat nagy, lapos őrlőfogaival

morzsolja szét a különböző

gyümölcsöket, és

megissza édes levelüket. A gyümölcs

húsát és magjait kiköpi,

de a különösen puha terméseknek

a húsát is megeszi

olykor. A repülőkutyák egyes

virágok nektárját és virágporát

is kedvelik. A trópusi erdőben

a fák és a fákon elő

növények különböző időpontokban

virágoznak, így egész

évben találhatók gyümölcsök.

Nyilvánvaló, hogy a repülőkutyák

megjegyzik, mikor

és merre található éppen

érett gyümölcs, mert mindig

a megfelelő időben bukkannak

fel a kellő helyen. Lehetséges,

hogy szaglásuk segíti

őket ebben. Ott, ahol csak

gyéren található gyümölcs,

szétoszlanak a denevérek,

többnyire azonban az egész

kolónia nekiesik néhány gyümölccsel

megrakott fának, és

az utolsó szemig leesznek róla

mindent.

• Szaporodás

  Az óriás repülőkutya

szaporodási időszaka július és

október közé esik. A hím rövid

udvarlása után bekövetkezik

a párzás a kolónia nyugvóhelyén.

  Körülbelül öt hónappal

később- ez egy ilyen kis emlősnél

meglepően hosszú

vemhesség- a nőstény egyetlen

kölyket fial. A kölyök

többnyire nappal jön a világra,

lábbal előre.

  Az ellést követően az utód

már lényegesen fejlettebb,

mint a legtöbb más denevér.

Éber, szeme nyitott. A kicsi

már szőrös és akár 250 garmmot

is nyomhat - ez majdnem

egyharmada az anya testtömegének.

A nőstény egyedül

gondozza a kölykét. A kölyök

élete első heteiben anyja mellére

kapaszkodik akkor is, ha

az a nyugvóhelyéről táplálkozni

repül; nemsokára azonban

már túl nehéz lesz, és ilyenkor

"otthon" kell maradnia.

  A fiatal repülőkutya öt hónapig

szopik, és általában

még élete nyolcadik hónapjáig

sz anyjával marad. Körülbelül

egyévesen már teljesen

kifejlett, ivaréretté további

egy év után válik.

• A repülőkutya és az ember

  Tekintélyes nagysága

ellenére a repülőkutya a legkevésbé

félelmetes denevérekhez

tartozik. Megnyerő

kutyapofája és gyümölcsevő

(nem "vérengző") természete

miatt kívül esik azon babona

-körön, mely a denevéreket

övezi. Igaz ugyan, hogy a korábban

elsősorban vadon termő

gyümölcsön élő repülőkutyák

egyre gyakrabban lepik

el az ültetvényeket és ez előrevetíti

az emberekkel való

összeütközés árnyékát. Egyes

helyeket úgy lepusztítottak,

hogy a gazdát csapatostól

mérgezték meg a kártevőket.

  Az orvosi gyakorlatban

alkalmazott zsírja miatt a repülőkutyát

Pakisztán egyes

részein vadásszák. Sokkal veszélyeztetettebbek 

azonban a 

szigeteken élő fajok. Az utóbbi

ötven évben az óceán sok

kisebb szigetén gyakorlatilag

teljesen kiirtották a fákat, ezáltal

az ott élő denevérállományok

szinte teljesen kipusztultak.