Borz

Közép-Európa egyik legismertebb emlősállata a borz,

életmódja azonban sokak számára titok marad, mert napja

nagy részét a föld alatt tölti.

A borzok olyan változatos élőhelyeken laknak,

mint az erdők, cserjések,

lápok, mocsarak és parti bozótok.

Fekete-fehér csíkos fejük, széles, testes törzsük

és rövid lábuk jellegzetes.

Föld alatti üregekben élnek, amelyekben

gyakran több borzgeneráció lakik.

• Életmód

  A borzok barátságos állatok.

Családi csoportokban élnek,

amelyek nagysága alapvetően az

adott helyen rendelkezésre álló

élelemkínálattól függ. Olykor

ugyanazon a környéken több csoporttal

is lehet találkozni.

  Minden egyes közösség föld

alatti odúban lakik. A csoportot

egy domináns hím vezeti, amely

elűz minden idegen borzot, ha az

túlságosan közel merészkedik az 

odvához. A csoporttagok egymás

között mirigyváladékkal jelölik

meg magukat.

  Az élelmet kereső borzok

olykor nagy távolságot is megtesznek,

mindig ugyanazokat az

utakat használva. Elegendő élelemkínálat

esetén körzetük az odú

körül alig terjed túl két kilométeren.

Párzás idején a nősténytársat 

kereső hímek nagy

távolságokat tesznek meg.

• Szaporodás

  A borzok párzási időszaka

igen hosszú, februártól októberig
tart, és augusztusban van a csúcspontja.
Rendszerint erre az időre
esik a megtermékenyülés. A peték
legtöbbször csak decemberben 
fészkelik be magukat az anyaméhbe,
így az utódok a rákövetkező
februárban születnek
meg. Általában egy-négy borzkölyök
jön a világra a föld alatt , az
odú külön ellőkamrájában. Nyolc
héten át maradnak, és anyjuk
szoptatja őket. Bár ezután a
nősténnyel együtt már élelemkereső
útra is kimerészkednek az
odún kívülre,anyjuk csak négy hónapos
korukban választja le
őket magáról.

• Táplálék és vadászat

  A borz csaknem mindent

megeszik, a kisemlősöktől - pl.

nyulak, vakondok és patkányok,

különösen azok kicsinyei - 

egészen a rovarokig, meztelen

csigákig és békákig. Étlapját különböző

gyökerek, növények és

gyümölcsök egészítik ki, és teszik

a borzot igazi mindenevővé.

Bár a borz erős állat, a födi giliszta

a kedvenc táplálékai közé tartozik. 

A borz enyhe, nyirkos őszi

éjszakákon olykor akár tíz óra

hosszat is úton van, földi giliszták

után kutatva.

A borz legtöbbször alkonyatkor

hagyja el építményét és indul

vadászatra. Mivel nem lát jól, az

élelemkeresés során kifinomult

szaglására és jó hallására hagyatkozik.

• A borz és az ember

  Az ember az egyetlen 

élőlény, amely veszélyt jelent a 

borzra. Borotva- és festőecset
gyártáshoz felhasznált bundájáért
üldözték, csapdákat állítottak
neki, és kutyás vadászatokon
pusztán "sportból" okozták a
vesztét.
Anglia számos vidékén rókavadászatkor
betemetik a borzodú
kijáratait, hogy ezzel elvágják a 
róka menekülési útját. Bár a borzok
később újra szabaddá tudják
tenni a kijáratokat, vadászatpártiak
és állatvédők eltérően vélekednek
az ember ezen szokásáról. Az
állatvédők úgy vélik, hogy az odú
betemetése rontja a szellőzését és
megzavarja a borz étkezési rendjét.
A borzvadászat Közép-Európában
általában nem dívik. A legnagyobb 
fenyegetést a borzra
nézve a közúti forgalom jelenti.
Az utakon több borz pusztul el,
mint bármi más módon.