Kúpos fóka

Az akár három és fél méter hosszú és 315 kg tömegű

kúpos fóka vastag zsírrétege folytán olyan jeges vízbe is megél,

amelyben az ember pillanatok alatt megfagyna.

Nagy szemükkel és selymes bundájukkal a

kúpos fókák szép látványt nyújtanak
az elhagyott tengerparton. A borjúfókáktól
megnyúlt, kúp alakú orruk különbözteti meg
őket. Áramvonalas testüket és erős
uszonyaiknak köszönhetően kitűnő úszók.

• Táplálék és vadászat

  A fókák táplálkozásukkal

alkalmazkodnak a mindenkori

halkínálathoz. Nagy, nem túlzottan

domború szaruhártyával ellátott

szemükkel még a zavaros vízben

is jól látnak. Vadászatkor azonban

hallásuk és szaglásuk összehasonlíthatatlanul

fontosabb, így még

vak fókák is könnyűszerrel juthatnak 

zsákmányhoz.

A valódi fókaféléknek nincs külső

fülkagylójuk, rendelkeznek viszont

olyan rendkívül érzékeny

belső hallószervvel, amely segítségükre

van a halak üldözésében.
Ez a lemerülésnél a víz behatolásának
megakadályozására bezárul.
Ezek az állatok vadászatnál
valószínűleg hasonló visszhang
lokációs rendszert használnak,
mint a delfinek.
Pofájuk és bajuszszőreik igen
érzékenyek: segítségükkel az
üldöző fóka érzékeli az előle
menekülő zsákmányállatok által
kiváltott vízrezdüléseket.
Amint a kúpos fóka felfedez egy
halat, üldözőbe veszi és mivel
fürge, el is fogja. A fóka vérének
hemoglobin- tartalma
magas,
az állat akár 20 percig is képes víz 
alatt tartózkodni.

• Szaporodás

  A kúpos fókák párzási

ideje szeptember és december

közé esik. A nőstények elléskor a

partra mennek. Mivel a párosodásra

röviddel a nőstény ellése

után kerül sor, ekkor a bikák is ott

tartózkodnak, hogy párzási körzetüket

kijelöljék.

A nőstény egyetlen borjat ellik,

amelyet 14-17 napig szoptat. A

tengerpart általában tele van fókákkal,

tehát az anyáknak védeniük,

kell borjaikat, nehogy agyonnyomják

őket. A kicsik homokszín- hófehér

bundában jönnek

világra, amely három hét elteltével

fokozatosan fiatalkori szürke

bundára cserélődik. Körülbelül

ugyanebben az időben lesz az

anya újra fogamzóképes és elveszti

érdeklődését kölyke iránt.

Az idősebb, tapasztalt bikák

uralják a partot, és elfoglalják

azon szakaszokat, amelyen a legtöbb

nőstény tartózkodik. Mivel a

fókák nem létesítenek párkapcsolatot,

 a bika partszakasza minden

nőstényével egymás után párosodik.

A párosodás után a nőstények

elmennek a "nászpartról", hogy

táplálék után nézzenek. Kölykeiket

elhagyják, így azoknak kell

ellátniuk magukat. Az éhességtől

hajtva végül eljutnak a tengerbe.

• A fóka és az ember

  A fókára az ember évezredek 

óta vadászott. Bőre ruházatul

szolgált, zsírját pedig feldolgozták

lámpaolajnak. Sok tengerparti falu

számára a fóka hús volt a mindennapi

élelem fő alkotóeleme.

Az utóbbi időben a fiatal

fókakölyköket megölték, hogy a

divatot kiszolgáló ipart ellássák

fehér és homokszínű prémmel.

Manapság a fóka bundája az

ember számára nem képvisel

ugyanolyan értéket, mivel a természetvédők

ráébresztették arra,

milyen szenvedést okoz az állatoknak.

A kúpos fókát nem mindenhol

kedvelik. A halászok neheztelnek

rájuk, mert rengeteg tengeri lazacot

és tőkehalat falnak fel. A tudósok

ezzel nem értenek egyet - 

kutatásaik szerint a kúpos fóka

nem veszélyezteti ezen halak

állományát.

A kúpos fókákat 1988- ban

ugyan az a vírus támadta meg - ha

kisebb mértékben is -, mint amelyik

a borjúfóka állományt tizedelte

meg.