Afrikai elefánt

Az afrikai elefánt a legnagyobb és legerősebb szárazföldi emlősállat,

ugyanakkor minden bizonnyal

a legjobb természetű is. Békésen él családi csoportban.

Jóllehet az afrikai elefánt eredetileg a szavannák

állata, kellően tud alkalmazkodni ahhoz, hogy

hazája - Afrikának a Szahara sivatagtól délre

fekvő része - legkülönbözőbb területein élhessen.

Azonban csak ott telepedik meg, ahol a közelben

ivóvízforrások és "fürdőhelyek" találhatók.

• Életmód

  Az elefántok kifejezetten

szociális viselkedésű és erősen

családhoz kötődő állatok. Egymás

közötti kapcsolataik annyira szorosak,

hogy halottaikat ágakkal és

lombozattal valósággal eltemetik.

Gyászolják is őket: órákon át

egyfajta halottvirrasztást tartanak

mellettük.

  A tehenek és borjak családi

kötelékben élnek, olyan tehén

vezetésével, amellyel a csoport

minden egyes tagja rokonságban 

áll.

  A fiatal bikákat kizárják a

családból, amint ivarérettek lesznek.

Ők azután külön csoportokba

verődve agglegényéletet élnek.

A kifejlett bikák egyedül élnek,

őket csak akkor engedik be a 

családba - és akkor is csupán

rövid időre -, ha az egyik tehén

üzekedik.

  A csordák, még ha nagy

távolságokat tesznek is meg, nem

távolodnak el túl messzire a

víztől. Az elefántok ugyanis nem

csak inni szeretnek nagyon,

hanem fürdeni is, mégpedig

lehetőség szerint minden este.

  Fürdés után az elefántok

száraz földel hintik be nedves

bőrüket. Az így keletkező por - és

iszapréteg segíti őket a csípő

rovarok állandó támadásai elleni

védekezésben.

• Kommunikáció

  Ha az elefántok a bozótban

élelmet keresve nem látják

egymást, mély morgó hangot hallatva

tudatják a többiekkel, hogy

jól vannak. Régebben ezeket a 

hangokat gyomorkorgásnak vélték,

ma már azonban tudjuk, hogy

ez a gurgulázás az orr, garat és

ormány mélyéről jön. Amint az

elefánt veszélyt érez, azzal figyelmezteti

társait, hogy hirtelen

elnémul.

  Az egyes állatok közötti konfliktusokat

rendszerint békés úton

simítják el. A rangsorban lejjebb

 álló állat rendes körülmények

között kitér a felérendelt elöl,

amint az fenyegető mozdulatokat

tesz: például ormányát feltekeri

vagy port kavar fel. Ilyen pillanatokban

hallhatók az elefántokra

oly jellemző trombitahangok is.

  Az ezekhez hasonló fenyegető

mozdulatokat alkalmazzák az

ellenségek elűzésére is.

• Szaporodás

  Az elefántok 14-15 éves

korukban párzanak először. Az

udvarláshoz tartozik a vonzalom

kimutatása. Ilyen gesztus például,

hogy a tehén és a bika ormányával

cirógatja egymást. Rendszerint

22 hónappal a párzás után

egyetlen borjú jön a világra. Az

újszülött állva mintegy 85 centiméter

magas és körülbelül 110

kilogramm tömegű.

A borjú legkevesebb két éven át

szopik, olykor még sokkal tovább

is. A következő utód születése

után is családi kötelékben marad.

Egy tehén rendes esetben

négyévente ellik egy borjat, és így

gyakran egyszerre két vagy három

borjú is van körülötte, az

újszülöttől egészen a nyolc vagy

akár a tizenkét évesig. Ha borját

támadás éri, az anyaállat igen

határozottan a védelmére kel.

• Táplálék és táplálkozási szokások

  Az elefántok kizárólag

növényeket esznek. A legkülönbözőbb

füveket, lombozatot,

ágakat és gyümölcsöket fogyasztják.

Letépik őket,ormányukkal

kötegbe fogják, hogy azután a

szájukba juttassák. Az

elefántoknak csupán néhány foguk

van, ezeket az élelem szétőrlésére

használják. Ha egy elefánt

elveszíti valamennyi fogát, éhen hal.

Ez 70. életéve körül következik

be.

  Nem meglepő, hogy az elefántoknak

óriási az étvágyuk, és

csillapítására hatalmas mennyiségű

élelemre van szükségük.

Legszívesebben éjszaka, a kora

reggeli órákban és esténként

esznek és isznak, de menet közben

is táplálkoznak, nagyobb köteg

füvet vagy leveleket tépve le.