Tundrafarkas

A pompás tundrafarkas a szűkös sarkvidéki térségek csendes

messzeségeiben él, ahol az év öt hónapjában sötétség borítja a vidéket.

Itt vadászik csaknem minden más állatra.

A sarkvidéki farkas képes éveken át fagypont

alatti hőmérsékleten kitartani, hónapokon át

sötétségben és heteken át táplálék nélkül élni.

A Föld ama kevés területének egyikén él,

ahol nem fenyegeti az ember jelenléte.

• Élőhely

 A tundrafarkasok a Föld

egyik legbarátságtalanabb vidékén

élnek. Áprilisban a hőmérséklet

csak ritkán emelkedik -30 C fölé.

A föld a felszín alatt néhány centiméteres

mélységig tartósan fagyott,

csak lapos gyökerű növények

képesek itt életben maradni.

 Csak kevés emlősállat tud ilyen

körülmények között létezni. A legnépesebbek

ezek közül a lemmingek

és havasi nyulak, de a farkasfalkának

néha nagyobb zsákmányokra is 

szükségük van ahhoz, hogy életben

maradhasson. A jobb zsákmánynak

számító állatok a pézsmatulkok és a 

sarkvidéki tarándszarvasok, ezek

azonban csupán kis számban és

elszórtan találhatók meg. Emiatt a 

farkasfalkának olyan 2000 négyzetkilométeres

területet is át kell

fésülnie.

 Télen csökken a hőmérséklet. A

kisállatok a föld alatt keresnek

meleget, a sarkvidéki tarándszarvasoknak

azonban délre kell vándorolniuk,

hogy táplálékot találjanak.

Azokon a területeken, ahol a 

sarkvidéki tarándszarvasok a legfontosabb

vadászzsákmányok közé

tartoznak, a farkasok követik őket.

• Táplálék és vadászat

 A kifejlett sarkvidéki 

tarándszarvasok és pézsmatulkok

túlságosan erősek ahhoz, hogy

egy magányos farkas fel tudja 

venni velük a harcot. Ha a farkasok

nagy zsákmány után néznek,

falkában vadásznak.

 A nyílt tundrán csak ritkán

van elég fedezék a meglepetésszerű 

támadáshoz. Mire a farkasfalka

utoléri a pézsmatulkokat,

azok rendszerint már kör alakú

védekező állásba rendeződnek.

 Ennél az alakzatnál a farkasok

nem egyenrangú ellenfelek a pézsmatulkok

szarvaival és rúgó patáival 

szemben: a falka éppen ezért 

ˇidegháborúbaˇkezd és arra összpontosít,

hogy feltörje a kört.

 A farkasok ide-oda futkosnak,

és arra kényszerítik a pézsmatulkokat,

hogy folyvást helyzetet

változtassanak, ha támadóikat

szemmel akarják tartani. Ez a taktika

gyakran semmit sem segít a 

farkasoknak, de ha szerencséjük

van, a pézsmatulkok riadtan szétrohannak.

A farkasok azon nyomban

üldözésbe kezdenek, és megpróbálnak

fiatal vagy gyenge állatokat

arra kényszeríteni, hogy

kiváljanak a csoportból. Ha az

egyik farkas áldozatába harap, a

többiek a segítségére jönnek, és

közösen teperik földre a megsebzett

állatot.

• Szaporodás

 Ősszel és télen a falka

folyamatosan vándorol, de a márciusban

történő párzást követően

a vemhes nőstényfarkas elhagyja

a falkát, hogy megfelelő odút keressen.

Időnként újat ás, de ha

fagyott a föld, legtöbbször arra

kényszerül, hogy kicsinyeit egy

korábbi odúba - barlangban

vagy sziklahasadékban - hozza

világra.

 A születő kölykök vakok,

süketek és gyámoltalanok, teljesen

anyjukra vannak utalva.

 A farkaskölykök körülbelül

egy hónap elteltével tudnak húst

enni. Ettől a pillanattól kezdve a 

falka tagjai közösen vállalják a

kicsinyek táplálását. A zsákmánynál

teletömik a hasukat és a barlangba

való visszatérésük után

visszaöklendezik a húst a kölyköknek.

 Ha van elegendő táplálék, a

fiatal farkasok körülbelül a nyári

napforduló idején tudják követni

a falkát.

• Életmód

 A farkasok rendes körülmények

között is falkában

élnek, olyan kis családi kötelékben, 

amely egy párból, annak

kölykeiből és még nem párosodott

utódaikból áll. 

 A falkát a rangidős hím, az

alfa hím uralja, ebben párja, az

alfa nőstény csaknem egyenrangú

vele. A falka többi tagja aláveti

magát a két vezető akaratának és

kifejleszti saját rangsorát. Vadászatkor

azonban, akár a kicsinyek

táplálásában és nevelésében, valamennyi

felnőtt állat együttműködik.

 Az egyedül kóborló farkasok

rendszerint olyan fiatal állatok,

amelyek elhagyják a falkát és

saját körzetet keresnek maguknak.

Ha a magányos farkas el

nem foglalt körzetet talál, vizelettel

és ürülékkel jelöli meg,

tudatván, hogy igényt tart rá.