2013. szeptember 14., szombat

Palackorrú delfin

Valamennyi tengeri emlős közül a delfin
a legismertebb és legkedveltebb. A tengereink partjánál megfigyelhető
játékos delfin élete azonban még mindig talány.

Az acél szürke hátú nagy palackorrú
delfinek intelligens állatok.
Az általuk kibocsájtott hangok is egyfajta
nyelvként értelmezhetők.

  • Életmód
  A delfinek nagyon kedvelik 
a társaságot, ezért különböző
összetételű csoportokban élnek:
vagy csak hímek hímekkel, illetve
nőstények nőstényekkel, vagy
pedig a hím és a nőstény kicsinyével
együtt. Támogatják egymást
a vadászatban, elléskor és
betegségük esetén is. Barátságos,
együttműködő viselkedésük számukra,
létfontosságú.
  A delfinek egymás között
csettintő és kattintó hangokkal
kommunikálnak. E ˇnyelvˇfejlettségét
nem ismerjük, de kétség
nem férhet ahhoz, hogy a delfinek
felismerik egymást és képesek
ˇtársalogniˇegymással.
  • Szaporodás
  A nagy palackorrú delfinek
rendszerint tavasszal vagy
nyáron párosodnak, és a nőstény
10-12 hónap vemhesség után víz
alatt szüli meg egyetlen kicsinyét.
  Az ellésnél az anyának
általában kettő, "bábaként" közreműködő
delfin segédkezik, melyek
az anyát a cápák támadásaitól
is védik. A cápákat a szüléskor
kiömlő vér csalogatja oda. A
delfinek csoportosan kísérik a víz
felszínére az újszülöttet, hogy
megtehesse első levegővételét.
Elléskor a delfinek teljesen rá vannak
utalva a "bábák"segítségére.
  Hasonló támogatásban részesülnek
a sérült delfinek is.
A bajba jutott állat kétségbeesett
hívására azonnal segítséget nyújt
a többi delfin. Megpróbálják az
áldozatot a vízbe vonszolni vagy
támogatni, hogy a felszínre jutva
levegőt kapjon.
  Az anya legalább 16 hónapig 
szoptatja kicsinyét, ezért általában
csak két-három évente hoz világra
újabb utódot. Valószínűleg minden
alkalommal más hímmel párosodik.
  • Táplálkozás és vadászat
  A delfinek különböző fajta
halakkal táplálkoznak. Zsákmányszerző
magatartásuk alkalmazkodik
az éppen rendelkezésre álló táplálékhoz.
  Ha nagy csapat hallal találkoznak,
az azonos fajhoz tartozó
delfinek százával verődnek össze,
hogy segítsenek egymásnak a halfogásban.
A delfinek közeledtével a 
halak megpróbálkoznak a szétszóródással,
de az okos állatok
"utasításokat küldenek" egymásnak,
és egy csoportba terelik össze 
a halakat. A vízfelszín a halak
számára csapdául szolgál, amelyből
nincs menekvés. Feltételezik, hogy
a delfinek erőteljes hangkibocsátásukkal
is elbizonytalanítják a halakat.
  Ha a halak nyílt vízen úsznak
vagy csapatban vándorolnak, akkor
a delfinek egész nap vadásznak
rájuk. Olyan időszakban, amikor
az ilyen halrajok ritkábbak, a
delfinek átváltoznak éjszakai vadászokká,
és tintahalakat, valamint a
tengerfenéken élő halakat is zsákmányul
ejtenek.
  • A delfinek és az ember
  Az emberek és a delfinek
kölcsönösen zavarják egymást, ha
ugyanazon a helyen halásznak. Delfinek
ezrei fulladnak meg minden évben
a halászok hálóiban. Olykor egész
delfinrajok vetődnek partra.
Az állatvédők ilyenkor megpróbálják
visszavinni őket a mély vízbe,
ami többnyire nem sikerül.
  Feltételezik, hogy az úgynevezett
"strandolást" egyetlen delfin kezdeményezi,
amelynek visszhangérzékelő
rendszere összezavarodott, és a bajba
jutott állat segélyhívása a többieket
arra ösztönzi, hogy kövessék őt a 
pusztulásba. A jelenség hátterében
valószínűleg a delfinek agyában vándorló
parazita lárvák kártétele áll.












1 megjegyzés: