Fekete pókmajom

A fekete pókmajom az Amazonas-menti erdők fakoronáiban él.

Hosszú farkát támasztékul és kapaszkodásra használja;

a legügyesebb majmok közé tartozik.

A fekete pókmajom a Dél - Amerika

különböző területein honos

négy pókmajom-faj egyike.

Változatos táplálékát majdnem kizárólag

egzotikus növényekről szerzi be

az erdők fáinak koronamagasságában.

• Életmód

  A fekete pókmajom

végtagjai kifejezetten hosszúak,

vékonyak és van egy hosszabb,

kapaszkodásra alkalmas

farka. Olyan fürgén mozog

a fákon, hogy a főemlősök

között már csak a gibbonok

tesznek túl rajta.

  Ahol tud, a pókmajom

mind a négy lábát használva

futkos a fák ágai között. Ahol

a fák túl messze állnak egymástól,

átugrik vagy átlendül

egyikről a másikra. Vállízületei

mozgékonyak, így mellső

végtagjain lógva lendül fáról

fára. A pókmajmot nagyon

ritkán lehet az erdő talaján

látni. Ha mégis leereszkedik,

felegyenesedve jár, és hosszú

farkát felfele tartja.

  A pókmajom laza csoportokban

él, melyek nagysága

az életfeltételektől függően

eltérő lehet. Átlagosan mintegy

tizenkét pókmajom él egy

négyzetkilométernyi erdőterületen;

ott azonban ahol bőséges

a táplálék, százan is lehetnek.

  Minden csapatban több

felnőtt pókmajom-hím él, de

természetesen mindannyian

tiszteletben tartják az elfogadott

rangsort.

• Szaporodás

  Úgy tűnik, a fekete

pókmajomnak nincs meghatározott

szaporodási időszaka.

A nőstény bármelyik évszakban

vemhesülhet.

  Viszonylag sokáig tart,

míg a fekete pókmajmok

ivaréretté válnak: a hímek öt-,

a nőstények négyéves korukban.

Ettől kezdve a nőstény

24-27 naponként tüzel, és

csapat bármelyik hímjével

párosodhat. A felnőtt hímek

csaptuk több nőstényével is

párzanak; nem élnek tartós

párkapcsolatban.

  A majomcsemete, amely

30 héttel párzás után jön a 

világra, kb. 600 grammot

nyom. Élete első négy hónapjában

anyja hasába kapaszkodva

mindenhova elviteti

magát. Amikor már nagyobb,

anyja hátán lovagol, és a farkát

a biztonság kedvéért az

anyjáéra kulcsolja.

  A kifejezetten hosszan tartó

szülői gondoskodás biztosítja

a legtöbb utód fennmaradását

az ivarérettség eléréséig.

• Táplálék és táplálkozási mód

  A pókmajom-csapat

minden reggel két vagy három

kisebb csoportra oszlik,

és elindulnak az erdőbe élelmet

keresni.

  Méretei miatt a fekete

pókmajom nem esik sasok áldozatául,

mert azok  kisebb

majmokra, például halálfejes

majmocskákra vadásznak.

Nem kényszerül tehát arra,

hogy az ellenségek elleni védekezésül

nagyobb csoportokban maradjon.

  Amíg a majmok a sűrű fakoronában

táplálékot keresnek,

hangos, nyerítésre emlékeztető

jelzésekkel tartják a 

kapcsolatot egymással és más

csapatokkal.

  A pókmajom elsősorban

gyümölcsökön és makkterméseken

él, de eszik leveleket,

magvakat,virágrügyeket,

madártojást,rovarokat,sőt,

pókokat is. Folyadékforrásként

gyümölcsök szolgálnak

számára.

  A pókmajom gyakran a 

fán lógva eszik. Így messzire

ki tud nyúlni hosszú ujjú

mellső végtagjával, hogy az

ágak végéről leszedje a gyümölcsöket

vagy virágokat.

Farkát a táplálék megfogására

is tudja használni.

• A pókmajom és az ember

  Az ember elterjedési
területe legnagyobb részén
vadászik a pókmajomra. Mivel
elég hangos és nagy állat,
viszonylag könnyen felfedezhető.
  Miután hosszú időbe telik,
míg az állat felnő, és szaporodási
rátája alacsony,
fennáll a túlvadászás veszélye.
Egyes helyeken a fajt
már teljesen kiirtották.
  A pókmajom közvetve
mindenekelőtt élőhelye, az
esőerdők kipusztítása veszélyezteti.
A környezetet érő
minden durva beavatkozás
érzékenyen érinti, mivel képtelen
arra, hogy mesterségesen
telepített erdőkbe meneküljön.