Vörösróka

A kutyaszerű pofájú, bozontos farkú, előkelő megjelenésű vörös róka

a vidék aktív, éjjeli ragadozója, de egyre gyakrabban mutatkozik

a városokban is.

Évszázadokon keresztül üldözték

és lőtték a rókát, csapdákat, hurkot

állítottak neki, a faj mégis él és sokasodik.

Sikerének titka, hogy jól alkalmazkodik szinte

minden környezethez.

• Szaporodás

  A kan és a szuka a párzási

idényen kívül magányosan

kóborol. A nap nagy részét

egy föld alatti üregben, a 

rókavárban tölti, vagy a föld

felett ütnek tábort.

  Az udvarlás és a párzás ideje

a rókáknál általában a tél.

Mivel rövid ideig élnek,a

nőstények életükben kétszer

vagy háromszor kölykeznek, a

hímek viszont átlagosan csak

egyszer nemeznek utódot.

  Előfordul, hogy a szukát

segíti az utódgondozásban

egy lánytestvére, amelynek

éppen nincsenek kölykei,

vagy egy korábbi alomból

származó fiatal nőstény. Ezek

a "nagynénik" ily módon értékes

tapasztalatokra tesznek

szert a kölyöknevelés terén,

melyet a következő évben kamatoztatnak

is.

  Röviddel a fialás előtt a

szuka kiutasítja a kant a várból.

A fialás

után a hím gondoskodik a család

élelmezéséről. A kölykök

szeme és füle két hét elteltével

nyílik ki, és négy hét múlva

hagyják el először a várat.

  A rókakölykök igen virgoncok

és kíváncsiak, és

gyorsan cseperednek. Már

szeptemberre elérik szüleik

testtömegét, hamarosan elsajátítják

a vadásztechnikákat,

és szétszóródnak, hogy saját

területet keressenek. Sok kis

róka azonban elpusztul mielőtt

még tíz hónapos, ivarérett

állattá válna.

• Táplálék és vadászat

  A rókák kitűnően "felfegyverkezett"

éjjeli ragadozók.

Szemük alkalmazkodott

a sötétben való tájékozódáshoz:

a fényérzékeny sejtek

mögött egy további réteg, a

tapedum lucidum helyezkedik

el. Ez visszaveri a szemébe

érkező fényt, ily módon a

látott kép élessége megkétszereződik.

  Hallása szintén a préda

gyors észlelését szolgálja.

Olyan alacsony frekvenciájú

hangokat is érzékel, mint például

a füvön keresztülfutó

egér vagy a földön tekergődző

földigiliszta sörtéi által keltett

surrogás. A róka prédái életterüket

és életmódjukat tekintve

igen különböző. Ha a róka

például a tenger közelében él,

sirályok tojásait és fiókáit rabolja,

erdőlakóként viszont rágcsálókra

és üregi nyulakra vadászik.

  Minden róka táplálékának

fontos alkotóeleme a mindig

mindenhol fellelhető földigiliszta.

• A róka és az ember

  Az ember évezredek óta

vadássza a rókát prémjéért.

Különösen Angliában üldözik

az állatot az e célra tenyésztett

vadászkutyákkal. Ez a szokás

az emberek többségét megbotránkoztatja.

  A rókák hordozói lehetnek

a veszettség vírusának. Ha

egy veszett róka kutyával találkozik

és megmarja, a kutya

harapása közvetítheti a halálos

betegséget az emberhez.

  Annak ellenére, hogy a 

vörös róka állományt több évtizedre

vadásszák és a kotorékok

elgázosításával következetesen

gyérítik, a veszettséget

még mindig nem sikerült

felszámolni: Európa kontinentális

részein komoly járvány

veszélye lappang.