Vidra

Az európai vidrát hajlékonysága és fáradhatatlanul játékos

mozgásigénye jellemzi. Korábban Európa-szerte megtalálható volt-

napjainkban ritkán láthatjuk.

A vidrát édesvizek mentén, de akár a tengerpart

sziklás szakaszain is láthatjuk. Mindenekelőtt

olyan helyeken él, ahol a folyók és csatornák

mentén a fák és a bokrok elegendő

védelmet biztosítanak. A vizek szennyezettsége,

a kopókkal végzett hajdani vidravadászat

és a közúti közlekedés járult hozzá

a vidra állomány visszaszorulásához.

• Élőhely

  A vidra félénk,visszahúzódó,

magányosan élő, túlnyomórészt

éjszakai állat. Leggyakrabban

nyílt mocsaras területeken

vadászik. A táplálékát keresve

gyakran tesz meg nagyobb távolságokat,

miközben egyik vízrendszertől

a másikig vándorol.

Nyomai főleg a patakok és

folyók partjának iszapjában lelhetők

fel. Ott különösen sebezhető,

és gyakran esik olyan

csapdákba, amelyek más állatoknak

helyeztek ki.

  Magányos természete abból

fakad, hogy életteret

igényel. Gyakran végez őrjáratokat

a revírjén belül, és területét

bélsarával egyidejűleg a legkülönbözőbb

helyeken jelöli

meg. A hím nagyobb territóriumán

belül a nőstények kicsinyekkel

egy kisebb revírt birtokolnak.

• Táplálék és vadászat

  A vidra túlnyomórészt

halakkal táplálkozik. A vadászatban

nem válogatós: rendszerint a

könnyen megszerezhető zsákmányt

ragadja meg. Ennek ellenére

előszeretettel vadászik

angolnára. Ezenkívül, ha elérhető,

rákokkal és vízi rovarokkal, békákkal is

táplálkozik, továbbá nem veti meg

a fiatal nyúlfiókát sem. A tengerpartok

mentén élő vidra rákokkal,

lápi pockokkal és más, ott előforduló

tengeri halakkal táplálkozik.

A vidra a víz alatt kimondottan

fürge. A halakat üldözés közben

fogja meg: növényekkel dúsan

benőtt területekre szorítva alulról

támadja meg őket, és áldozatait

éles fogaival, erős állkapcsával

ragadja meg. A növendékek 12

hetes korukban tanulnak meg

úszni, amikorra kialakul víztaszító

bundázatuk.

• Szaporodás

  A vidráknak  nincs meghatározott

szaporodási időszakuk.

Egy hím életterén belül rendszerint

kettő vagy több nőstény él,

és amikor azok párzásra készek, a

hím néhány napon át felváltva

felkeresi őket építményükben. Az

alom általában két-három fiatalból

áll, amelyek egy odúban jönnek

világra. Ezt az építményt egy földalatti

üreg, például egy nagyobb

vízparti fa gyökérzete alatt képezheti

ki a vidra. Gyakran nyulak

elhagyott üregeit használja.

  Az újszülött vidrák életük

első hat hetében teljesen gyámoltalanok,

és csak anyatejjel

táplálkozva fejlődnek. A hím nem

vesz részt az utódok felnevelésében.

  A fiatal állatok nyolc-kilenc

hónap múlva távolodnak el az

anyjuktól, eleinte csak esténként,

és csak rövid időszakra,

12 hónaposan a vidrák teljesen

önállóak.

• A vidra és az ember

  A vidrát korábban a 

prémjéért vadászták, valamint

azért, mert a halászok vetélytársként

tartották számon.

  Ezen  "érvágás" ellenére a

vidrapopuláció éveken át állandó

szinten maradt. Az ötvenes évek

végén a növényvédő szerekkel

való víz szennyezés miatt mégis

bekövetkezett a nagy pusztulás.

Ezek a mérgek felhalmozódtak az

édesvizekben, és a vidrákat a

táplálékon keresztül megmérgezték.

Bár a vidrát Németországban

már 1968-ban védetté nyilvánították,

állománya még mindig nem

regenerálódott.

  Napjainkban a közutak jelentik

a legkomolyabb veszélyt a

vidrapopulációra. Az őrjáratukat

végző hímek különösen veszélyeztetettek,

mert mindig régi,

bevált útvonalaikat követik.