Leopárd

A leopárd híres alkalmazkodóképességéről-tökéletesen kifejlődött

érzékeinek, valamint mintázatának köszönhetően

észrevétlen marad, ha kell.

Bár a leopárd az erdőségeket részesíti

előnybe, más területeken is otthonos,

legyen az akár félsivatag,

akár közvetlenül a hóhatár alatt elterülő,

növényzet nélküli pusztaság. Szőre színe a

halványsárgától a feketéig változhat.

• Életmód

  A leopárd ideje nagy részét

magányosan tölti, rendszerint

jól körülhatárolt revírjén

belül. Kivételt képez a

párzási időszak, és amikor a 

amikor a nőstény a kölyköket neveli. Ha

ugyanazon területen túl sok

vadászó leopárd tartózkodna,

hosszú időre kipusztítanák

vagy elűznék a zsákmányállatokat.

  Mint a macskafélék családjának

más tagjai, a leopárd

is vizeletével jelöli ki területe

határait, egyes fákat pedig

"karomjegyével" lát el.

  Ahol sok vad található, ott

a vadászterületek is kisebbek,

mint a vadban szegényebb vidékeken.

A hímek rendszerint

nagyobb területeket "birtokolnak",

mint a nőstények, és

gyakran keresztezik egy vagy

több nőstény területét.

• Szaporodás

  Ha a nőstény párzásra

kész, hat vagy hét napig

együtt csatangol egy hímmel,

amelyet ebben az időszakban

a nőstény fákon hátrahagyott

vizeletének szaga csalogat.

Párzás után a hím visszatér területére.

Sem a kölykök születésével,

sem felnevelésükkel

nem törődik. A kicsik rövid,

három hónapos vemhesség után

jönnek világra egy jól elrejtett

vackon. A hosszabb kihordási

idő korlátozná a nőstény zsákmányszerző

képességét, és

ennek következtében sem magát,

sem pedig kicsinyét nem

tudná táplálni. A kölykök születésükkor

picik, segítségre

szorulnak, tömegük mindössze

430-570 g.

  Egy elléskor hat kölyök is

világra jöhet, rendszerint azonban

csak egy-kettő marad

meg. A zavaros kék szemek,

melyek valamennyi macskaféle

kölykére jellemzőek,

csak kilenc nap múlva nyílnak

ki. Ebben az időszakban

a szőrzet pontocskái olyan

sűrűn helyezkednek el egymás

mellet, hogy a kis leopárd

első ránézésre egyszínűnek

tűnik.

  A kölykök rendszerint két

évig maradnak az anyjuknál,

aki- amikor még egészen kicsik-

néhány nap után új rejtekhelyre

viszi őket, hogy ne

váljanak sz oroszlánok, hiénák

vagy akár a hím leopárdok

áldozatává.

  Ebben az időszakban tanulják

meg a kölykök a zsákmányszerzés

és önellátás

"fortélyait".

• Táplálék és vadászat

  A leopárd általában

pirkadatkor és alkonyattájt

vadászik. Zsákmánya elrejtésére

kombinált lopakodó- és

támadótechnikát alkalmaz.

Olykor csendben, lesállásban

lapul ugrásra készen- például

egy faágon-, többnyire

azonban halálos nyugalommal,

alattomosan és ügyesen

lopakodik közel a kiszemelt

zsákmányhoz.

  Áldozatát úgy pusztítja el,

hogy mancsával a torkára üt,

vagy átharapja a nyakát.

Gyakran vonszolja magával

saját súlyának megfelelő tömegű

zsákmányát egy magas

fára, ahol az ágak közé

akasztja. Ott van ugyanis biztonságban

az olyan dögevőktől,

mint a hiéna vagy a sakál.

Tápláléka elfogyasztása után

a leopárd rendszerint vízzel

telt gödörhöz megy inni.

  A leopárd számos állatra

vadászik: a páviánoktól, varacskos disznóktól

a közepes

méretű antilopokon át a kis

emlősökig és madarakig.

Egyes leopárdok olykor egy-egy

zsákmányállatra specializálódnak.

• A leopárd és az ember

  Szőrének egyedülálló
szépsége miatt a leopárdot
hosszú időn át vadászták. A
hatvanas évek elején a Kelet-
Afrikában lelőtt állatok számát
50 000-re becsülik. A leopárd
ma a védett fajok közé
tartozik, de még ma is vadásznak
rá csordagazdák, birkapásztorok
és vadorzók.
  Jóllehet a leopárd az ember
által tartott jószágot is elragadja,
a gazdák felismerték,
hogy hasznos állat, mert korlátozza
a földek termését
pusztító páviánok és vaddisznók
számát. Azokon a helyeken,
ahol a leopárdot kiirtották,
ezek az állatok jelentős
károkat okoztak.