Valaha az amerikai musztáng természetes élőhelyén
nagyobb számban fordul elő, mint a Föld összes többi vadlova.
A ragadozók elleni védekezésül csapatokba verődtek.
A musztáng a 16. században a spanyolok által
Amerikába szállított lovaktól származik,
amelyek elvadultak,
és a préri vadonjában elszaporodtak.
- Viselkedés
Mivel ragaszkodnak a társas
élethez, és hogy védekezzenek
a ragadozók ellen, a musztángok
kisebb csapatokba verődnek,
amelyek egy csődörből és annak
kettő-nyolc kancából álló háreméből,
a kancák csikóiból és növendék
lovakból tevődnek össze. A
musztángok számára a csoportosulás
régebben különösen fontos
volt, mivel könnyedén áldozatul
eshettek volna a sok farkasnak,
prérifarkasnak és pumának.
A csapat szabad revírben
vándorol,legel,és
védelmezi területét. Eltűri az idegen
musztáng csoportokat a terület
határán, s a csapatok időnként
egybeolvadnak, hogy kivédjék
ellenségeik támadását.
A csapat domináns egyede
leggyakrabban egy vezérkanca,
általában a legidősebb nőstény,
amely kivezeti a csapatot a veszélyzónából
míg a csődör visszamarad,
hogy felvegye a harcot
a támadóval. A mén betolakodó
elé magasodik, elülső patáival
dobbantva vadul fújtat, és porfelhőt
ver fel.
- Szaporodás
A nőstények április és
július között hajlandóak párosodni.
Ez azt jelenit, hogy a csikók,
melyek a párosodás után tizenegy
hónappal születnek, tavasszal jönnek
világra, és így a tél kezdetéig
elegendő idejük van arra, hogy
megerősödjenek. Ha eljön az ellés
ideje, a kancák elhagyják csapatukat,
és megfelelő rejteket keresnek,
ahol világra hozhatják csikóikat.
Annak ellenére, hogy a musztángok
szőrzete különböző színezetű
lehet, az újszülött csikó szőre
jól álcázza az állatot, amikor a
poros földön vagy a ritkás gyepen
fekszik.
Akár a többi újszülött csikó, a
musztáng csikók is már négy
órával születésük után felállnak, és
kis idő múlva meglepően gyorsan
futnak. A kanca az ellést követő
második-harmadik napon csikóikkal
visszatérnek a csapathoz; a
csikók legalább a következő évig
itt maradnak.
A musztángmén nem tűr el
más hímnemű fajtársát a csapatban,
ezért a fiatal csődöröket
hároméves korukban elűzi. Ezek a
" számkivetettek", akiket szét vet az
energia és a támadási kedv, még
fiatalok ahhoz, hogy nőstényeket
vonzzanak magukhoz és csapatot
alapítsanak.
- Táplálék és táplálkozás
A többi lóféléhez hasonlóan
a musztáng is kizárólag
növényevő. Természetes élettérben
kevés a tenyésző szívós
gyep, zsályabozót és borókabokor,
s amit az állat talál, az is
tápanyagban szegény. Emiatt a
musztángoknak olyan táplálékhoz
kellet alkalmazkodniuk, amely
szelídített fajtársaiknak nem felelnek
meg. A táplálékhiány megelőzésére
a musztáng maga "gondoskodik"
táplálék nyövényei szaporításáról
olyan módon, hogy bélsarával
csíraképes magvakat ürít.
Rendkívüli esetekben napokat
képes átvészelni táplálék és víz
nélkül. A musztáng megtanulta,
hogy patájával feltörje a fagyott
víznyerőhelyek jegét, vagy patájával
odacsapva vagy kaparva
szabaddá tegye bemosódott
törmelékkel fedett, vízzel telt
lyukakat, hogy hozzáférjen a
vízhez. Még a szúrós kaktuszokat
is elrágja, hogy folyadékszükségletét
vízhiány esetén is biztosítsa.
- A musztáng és az ember
élő állattal, a musztáng létét az
embernek köszönheti. A sors iróniája,
hogy az ember volt az, aki
majdnem kipusztította ezt a fajt.
A 18. század végéig az USA
legalább kilenc nyugati tagállamában
volt honos, és állománya
kettő és öt millió közötti számú
egyedet foglalt magába. Később,
amikor a telepesek földműveléssel
kezdtek foglalkozni, a musztángokat
ezerszámra űzték el, fogták
be és irtották. A lovak legnagyobb
pusztítása mégis ebben a században
zajlott. Nagy számú musztáng
pusztult el az első világháború
idején, számtalan egyedet caw-boy-lóként
hasznosítottak. Sok
musztángot öltek le, hogy állati
eleséget, trágyát és bőrárut állítsanak
elő. A hatvanas évek közepére
a musztángok száma már
csak 18000-34000 volt, és a hetvenes
évek elejére már 10000-nél
is kevesebben voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése